A demencia egy tünetegyüttes, amelynek a hátterében minden esetben agyi elváltozások állnak. A tünetek magukba foglalhatják az emlékezetkiesést, a nehezített gondolkodást, a problémamegoldó képesség és a nyelvi készségek leépülését. Ezek súlyosan korlátozzák az érintettek képességeit, beszűkítik mindennapi tevékenységüket. Az említetteken túl bekövetkezhetnek a kedélyállapotot és a viselkedést befolyásoló változások is.
A demencia progresszív betegség. Ez azt jelenti, hogy a tünetek fokozatosan súlyosbodnak annak következtében, hogy egyre több agysejtet érint a károsodás, illetve egyre több agysejt pusztul el. Számos betegség okozhat demenciát, beleértve az Alzheimer-kórt, a vascularis demenciát, stroke-ot (ejtsd: sztrók, magyarul szélütés), Lewy-testes betegséget, fejet érintő sérüléseket, a fronto-temporális demenciát, a Creutzfeld–Jakob-betegséget, a Parkinson-kórt és a Huntington-kórt. Ezek az állapotok nagyon hasonló, illetve egymást átfedő tüneteket mutathatnak.
Számos gyógyítható állapotban is megjelenhetnek a demenciához hasonló tünetek, így például a vitaminhiányos állapotok, pajzsmirigy-betegségek, alvászavarok vagy lelki eredetű betegségek esetében. Ebből adódóan különösen fontos a pontos diagnózis minél korábbi felállítása.

A diagnózishoz szükséges a memóriaromláson túl legalább egy tünet jelenléte az alább felsoroltakból:

• az absztrakt gondolkodás károsodása (ez megmutatkozhat például a különbségek és azonosságok felismerésének, a fogalmak meghatározásának, a közmondások értelmezésének nehézségében)
• az ítélőképesség károsodása
• beszédzavar
• személyiségváltozás

A diagnózis mielőbbi felállítását segítik azok a tesztek, amelyek praxisainkban is elérhetőek. Érdeklődjön az Ön háziorvosánál, tesztelje magát!

Nagyon sok tévhit veszi körül a demenciát, közülük néhányat említünk. A tévhitekkel való szembenézés elősegítheti a betegség valós lefolyásának megismerését.

Tévhit: Amennyiben valamelyik családtagom demenciában szenved, én is demens leszek.
Valóság: Bár a genetikai tényezők szerepet játszanak a demencia számos formájának kialakulásában, az esetek többségében nem bizonyított az összefüggés.

Tévhit: A demencia kizárólag idősebb embereket érint.
Valóság: Annak ellenére, hogy a demenciában szenvedő betegek többsége 65 év feletti, kisebb számban ugyan, de a 40-es, 50-es életévekben is elindulhat a folyamat. Az emberek többségénél az életkor előrehaladtával egyáltalán nem alakul ki demencia, azaz a demencia nem az öregedés nyilvánvaló kísérő jelensége.

Tévhit: A demencia gyógyítható.
Valóság: A demencia néhány fajtája visszafordítható, azonban a legtöbb típusa – akárcsak az Alzheimer-kór – jelenleg nem gyógyítható.

Tévhit: Az emlékezetkiesés egyenlő a demenciával.
Valóság: Az emberek természetszerűen felejtenek el időnként dolgokat. Amikor az emlékezetkiesés a mindennapjaink részévé válik, az okok kiderítése érdekében orvoshoz kell fordulni. A demencia számos formájában nem feltétlenül az emlékezetkiesés jelenik meg első tünetként, ezért ha váratlanul következnek be kedélyállapot- és viselkedésbeli változások, illetve a képességek hirtelen beszűkülésekor mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges.

Tévhit: A demencia megelőzhető.
Valóság: Az Alzheimer-kór nem előzhető meg. A demenciák mintegy felének hátterében szív- és érrendszeri betegségek és a stroke (ejtsd: sztrók, magyarul szélütés) állnak. Ezen demenciatípusok kialakulásának kockázata egészséges életmóddal csökkenthető; kiemelt szerepet játszik a megfelelő fizikai aktivitás, a helyes táplálkozás, az aktív társas élet, illetve a vérnyomásértékek folyamatos ellenőrzése. A demencia tüneteinek hátterében gyógyszerkölcsönhatások, vitaminhiányok, illetve súlyos depresszió is állhatnak.

Tévhit: Vitaminok, táplálékkiegészítők és emlékezetjavítók segítik a demencia megelőzését.
Valóság: Ezek a készítmények a kutatások során hatástalannak bizonyultak a demencia megelőzésében.

Tévhit: A szembesülés a demencia diagnózisával azt jelenti, hogy véget ért az addigi életünk.
Valóság: Számos demenciában szenvedő ember hosszú éveken át tud a számára megszokotthoz hasonló, aktív életet élni. Még arra is találunk példákat a világban, hogy a betegek alkotó energiáikat a demenciával mint betegséggel kapcsolatos társadalmi elfogadottság növelésének a szolgálatába állítják.

Tévhit: Minden demenciában szenvedő beteg előbb-utóbb erőszakossá és agresszívá válik.
Valóság: A demencia minden egyes emberre különböző módon hat, és egyáltalán nem igaz, hogy minden beteg agresszívvá válik. Az emlékezetkiesés, illetve a külvilággal való kapcsolattartáshoz elengedhetetlen képességek beszűkülése frusztrálhatja a betegeket. Ez megnyilvánulhat a viselkedésformákban is. A nyugodt és megfelelő környezet megteremtésére irányuló lépések számos kellemetlen helyzettől menthetik meg a beteget és a hozzá közel állókat.

Tévhit: A demens betegek nem értik, hogy mi zajlik körülöttük.
Valóság: Ez eltérő lehet betegenként is és a betegség különböző stádiumaiban is. A demencia előrehaladtával beszűkülhetnek a betegek verbális kommunikációs képességei. Ennek ellenére fontos érintkezésbe lépni velük, akárcsak az érzékszerveiken keresztül, legyen szó érintésről vagy közös zenehallgatásról.