Nőgyógyászati rákszűrésen alapvetően a méhszáj felszínén kialakuló méhnyakrák szűrését értjük. Emellett a nőgyógyászati vizsgálatnál természetesen tapintással, ritkábban ultrahang vizsgálattal is ellenőrizzük a méh és a petefészek állapotát, de a vizsgálatnak ez a része nem felel meg mindenben a szűrés kritériumainak.

Mi a vizsgálat menete?

A szűrővizsgálat során a nőgyógyász először áttekinti a külső nemi szerveket, ezt követően a hüvely feltárása következik. A méhnyakrákszűrés legfontosabb eleme a mai gyakorlatban a méhszáj felszínéről és a nyakcsatorna kezdetei szakaszáról végzett mintavétel. Az innen lesodort sejtek mikroszkópos vizsgálata (cytologia) során elkülöníthetők az egészséges, illetve a kóros sejtek. A kenetet az úgynevezett Bethesda rendszer szerint értékelik, ennek alapján dönthető el, van-e további tennivaló.
Hazánkban a legtöbb nőgyógyászati rendelőben elvégzik a kolposzkópos vizsgálatot is. Ennek során egy nőgyógyászati mikroszkóppal áttekintjük a hüvelyfal és a méhszáj területét, ennek során diagnosztizálható a normálistól eltérő méhszáji felszín, mely gyulladásra, HPV-fertőzésre, esetleg daganatos elfajulásra utalhat. A cytológiai vizsgálat nem megnyugtató eredménye, vagy a kolposzkópia során észlelt kóros méhnyak felszíni elváltozás esetén további diagnosztikus lépés szükséges annak eldöntésére, hogy a látott elváltozás ártalmatlan, gyulladásra utal, esetleg daganatmegelőző állapot vagy daganat-e. A kiegészítő vizsgálatok közül ma leggyakrabban a HPV meghatározást használjuk, sőt, elképzelhető, hogy rövidesen ez a vizsgálat lesz a méhnyakrák szűrés alapja.

Amennyiben tartósan magas kockázatú HPV törzs jelenléte igazolható és a szűrővizsgálat eredménye sem negatív, általában szövettani vizsgálat indokolt, a végleges diagnózis felállítására. A szövettani mintavétel ma már az esetek többségében egy elektromos kaccsal végzett kimetszést (LEEP) jelent, ez akár helyi érzéstelenítésben, altatás nélkül is elvégezhető. Ennek során eltávolítható a kóros terület, ezt követően pedig az eltávolított anyag szövettani vizsgálata pontos információt adhat az elváltozásról. További műtéti beavatkozásra nincs szükség abban az esetben, ha a kimetszett szövetdarabban csak rákmegelőző állapot látható és a kóros elváltozás nem éri el a minta széleit. Amennyiben a daganatmegelőző állapot eléri a minta széleit, további beavatkozás lehet szükséges. Ennek módja lehet ismételt kacskimetszés, vagy konizáció. A konizáció egy rövid, intravénás bódításban végzett műtét, melynek során a méhnyakból egy szövettani feldolgozásra alkalmas kúp alakú részt metszünk ki szikével. A módszerből adódóan itt nagyobb területet tudunk eltávolítani. Amennyiben az illető nő nem kíván több terhességet, és súlyos rákmegelőző állapotról van szó, a biztonságos megoldás a méh eltávolítása lehet. Amennyiben a szövettani feldolgozás során valódi rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak, a méheltávolítás nem kerülhető el és kiegészítő kezelés is szükséges lehet.
Rendszeres nemi életet élő nők esetén a szűrővizsgálaton való részvétel évente ajánlott, egy egyszerű vizsgálattal ugyanis a méhnyakrák kialakulása megelőzhető!